Mai Budapesti Nap, 2003. november 28.

Az arachnofóbiáról, és ami azon túl van

Pudleiner László gyermekkorától foglalkozik ízeltlábúakkal

Decemberben éppen egyéves a Magyar Madárpók Klub. A jeles eseményt kiállítással és vásárral ünneplik majd. Pudleiner Lászlót, a klub elnökét kérdeztük a pókok körül kialakult hiedelmekről, téveszmékről, valamint nem mindennapi hobbijának szépségeiről.

Pudleiner László csak a fotó kedvéért kerül intim közelségbe a pókokkal. Nem követendő példa! - fotó: Cser Dani

- Hogy jut az ember eszébe, hogy éppen ízeltlábúakat gyűjtsön?

- Nem tudom. Ez valamennyire olyan, mint a szerelem: ha már meg tudjuk indokolni, megette az egészet a fene.

- Ön esetleg biológus?

- Nem, kertész vagyok. Gyerekkorom óta foglalkozom növényekkel, állatokkal, ízeltlábúakkal. Valószínűleg ez úgy megy, hogy az ember felméri a lehetőségeit, a gyűjtésre. Elég hamar kiderül, hogy majmokkal, delfinekkel nem köthetünk közelebbi ismeretséget itt, Közép-Európában. A pók viszont sokkal reálisabb és elég izgalmas állat ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.

- Hogy tett szert az első madárpókjára?

Annak idején összegyűjtögettem a pénzt az első ösztöndíjamból, elmentem és vettem egyet, ami még aznap este el is mászott a lakásból, anyámék nagy boldogságára. Így kezdődött a közeli kapcsolatom a pókokkal. Gyerekkorom óta pókozom egyébként, csak akkoriban nem madárpókokkal, hanem hazai fajokkal foglalkoztam. Már az óvodában is rohangáltam az óvó nénikhez, hogy megmutassam, mit fogtam, ők meg sikoltozva menekültek. Az állatkertben is mindig a rovarház volt az első, ahova be kellett térnünk.

- Pedig rengetegen idegenkednek a pókoktól, a nők legalábbis kétségtelenül.

- Érdekes, hogy több év tapasztalata szerint sokkal több arachnofóbiás férfi van, mint nő. A nők általában irtóznak tőle, de nem rémüldöznek, míg a férfiak nem félnek tőle, vagy ha igen, akkor nagyon. Egyébként evolucionálisan minél távolabb áll tőlünk egy élőlény, annál jobban félünk tőle. Az emberek általában egoisták és mindent antropológiai szempontból közelítenek meg: ha valaminek több lába van, mint kettő, az csak rossz lehet. És ha esetleg nem négy, mint a kutyának vagy a lónak, hanem netán nyolc, az már kész katasztrófa. Pedig igazából nincs semmi félnivaló.

- A mérges pókokt6l sem kell tartanunk?

- Azt azért tudni kell, hogy olyan sok embert nem öltek meg pókok a világon. Különben is, öltek már meg embert darazsak, méhek, lovak, autók is.

- A kiállítás egyik megfogalmazott célja is éppen az, hogy tévedéseket oszlasson el ízeltlábúügyben. Milyen egyéb téveszmék léteznek még?

- Többek között zavarosak a méretekről alkotott fogalmak: sokan azt hiszik, hogy például a madárpók hatalmas vagy életveszélyes, pedig egyik sem igaz (egy centistől a 28 centis rekordig terjedhet a méretük). Másik téveszme, hogy a pókok hálóval zsákmányolnak mindent. Pedig a madárpók sem zsákmányszerzésre használja a hálóját, hanem például a lakóhelyét béleli ki vele. Ő lerohanással ejti el a zsákmányt, azaz odaszalad és elkapja. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a pókok rovarok, és gyakran még tanult emberek sem tudják, hogy mitől pók a pók és mitől bogár a bogár. De a legnagyobb téveszme a már említett félelem, hogy milyen veszedelmes állatok ezek.

- Feltételezem, hogy számos pókot tart otthon terráriumban. Néha azért a sarokban is felbukkan egy-egy példány?

- Igen, ők szokásos házi pókok, akiket szentimentalizmusból megtűrök. Jól elvannak, nem bántjuk egymást.

- Önt már csípte meg pók?

- Biztosan, de nem emlékszem. Valószínűleg nem vettem észre. Madárpók nem csípett meg, de hozzáteszem, hogy nem is szoktam fogdosni őket, mert ezek az állatok nem arra valók.

- Mostanában egyre nagyobb divat különféle egzotikus állatokat tartani a lakásban. Nem balesetveszélyes ez?

- De igen, mert olyan esetek történnek, hogy elviszik a folyópartra fürdeni a pókot, majd helikopterrel szállítják kórházba a tulajdonosát, hiszen ilyen helyzetben a pók egy idő után természetesen besokall és megharapja a "gazdáját". Tudományosan alátámasztott adat egyébként nincs madárpókról, amely embert ölt volna. Egyébként a fekete özvegyeknél is minimális a halálozási arány: borzalmasan kellemetlen tüneteket tud okozni, de csak négyszázalékos a halálozási arány, ami elenyésző mondjuk az autóbalesetekhez képest.

- Melyek a biztonságos póktartás feltételei?

- Először is kell hozzá egy megfelelő ember. Teremtse meg a póknak a létfeltételeket, tartsa maximálisan zárt terráriumban, amin vannak ugyan szellőzőnyílások, de a pók nem fér ki rajta és nem is tudja elhúzni. Másik fontos kérdés: a rutin. Itt nincs rutin, én is, mielőtt eljövök otthonról, kétszer visszanézek, hogy mindenki rendesen be van-e zárva.

- Mi késztette önöket arra, hogy egy évvel ezelőtt klubbá szerveződjenek?

- Pontosan az olyan emberek, akik leviszik a pókjukat fürdeni a folyópartra. Mert valakinek meg kell mutatni a helyes irányt. Sajnos az említett esetekből általánosítanak, és bolondoknak tartanak minket. Pedig ez nem igaz: senkinek sem fixa ideája például masszírozni a pókját. Megfigyelem az életvitelét, hogy hogyan táplálkozik, hogy bújik ki a bőréből, hogy párzik; nagyon érdekes. Sokan viszont úgy mennek el pókot vásárolni, hogy "ez most a kezemen mászkálhat?" Az ilyen embert fel kell világosítani, hogy a pók nem erre való. Ha nyüstölni akar valamit, vegyen egy pincsit.

Vincze Barbara

ÍZELTLÁBÚ-KIÁLLÍTÁS

Időpont: december 13-14.
Helyszín: TIT Stúdió 1113 Budapest, Zsombolyai u. 6.
Infó: www.madarpok.hu


Vissza a lap tetejére