A Tündér Ilona magyar történelmi mesemondó verseny döntőjéről

Farkas L. Rozália főszervező köszöntő beszéde

A mai világban, amikor a valóságos környezet, a megélt, megtapasztalt, valós, átélt világ helyett a gyerekek körében is tért hódít a virtuális világ, amikor a szülők és a tanárok is sokszor csak legyintenek, hja, a mi gyerekeink már nem olvasnak könyveket, nem járnak ki a szabadba, nem ülnek le építőjátékot, kirakóst, vagy társasjátékot, egyebeket játszani. Ők már ott ülnek inkább a számítógépek előtt.

Néha a szülők, vagy nagyszülők még büszkén is mesélik, hogy a csemetéjük milyen kiválóan bánik a gombokkal, a programokkal.

Csak aztán később jönnek a panaszok, hogy a gyerek ideges, feszült, nem tud nyugodtan ülni, nem tud figyelni, nem érdekli sem a tanulás, sem később a munka, s alig tud valamit a körülötte lévő világból. Fűre-fára allergiás, s elfújja a szél is, vagy inkább már el sem bírja a szék a túlsúlya miatt.

Ebben a világban egy oázis, szívet - lelket gyönyörködtető élmény meghallgatni a sok fiatal mesemondót. Mintha egy kicsit visszamentünk volna az időben.

A népmese egészen kicsi kortól szerepet játszik a gyerekek életében. Ez a kincs, amely generációkon át hagyományozódott, és összegezte elődeink tapasztalatát, útmutatást ad a ma emberének életére vonatkozóan is.

Sajnos azonban nem mindenkihez jut el a mesének ez az értékes, tiszta formája.

A mai időkben nagyon sok gyerek ingerszegény környezetben nő fel, gyér szókinccsel rendelkezik, ismeretei az őt körülvevő világról csekélyek és esetlegesek, olyan mozaikokból áll a szűk környezet és a tágabb világ, hogy nincsenek benne rendezőelvek, nem áll össze egységes egésszé számára, s ha eléri a felnőttkort: szellemi, lelki, fizikai szinten az élete üres, sekélyes és a vegetáció szintjén mozog.

Ezzel egyidejűleg más gyerekek túlságosan sok információt kapnak a TV, rádió, magazinok, vagy az internet közvetítésével, az ő számukra ez a sokféle hatás kusza: hang, szín, információ-gomolyaggá áll össze – a felnőttek számára is-, így nem csoda, ha az egyes ember elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát, teljesen elbizonytalanodik, nincsenek mérföldkövek, irányjelzők, etalonok, amelyek segítenének eligazodni a mai világban.

A modern társadalom a felnőtt világ morális értékrendjét is a feje tetejére állította. Úgy éljük életünket, mintha egy nagyvárosban kellene közlekedni, ahol nincsenek közlekedési szabályok, útjelzők és lámpák.

Elég azonban elővenni egy népmesét, és azt tapasztaljuk, hogy minden a helyén van: a szűkebb és tágabb világ, és mindebben az ember, harmonikus egységben van. Minden szabályos, célszerű és az erkölcsi értékrend szabályai maradéktalanul érvényesülnek. A mese a gyerek számára olyan menedék, felhőtlen öröm, mint ahogyan a játék is az: olyan világ, amelyben el tud igazodni, egyszersmind életre szóló tapasztalatokat szerezhet, irányelveket sajátíthat el. S ami legalább ennyire fontos, a művészet és kultúra világába is betekintést nyerhet általuk. Mindezek egész életére szólóan támaszt, belső tartást, magasabb életminőséget biztosítanak számukra.
A népmesék akkor válnak a gyerekvilág, hallgatóság életének részévé, ha ezt a világot maguk is jól ismerik.

A népmesék rejtett igazságai, vagy a mai gyerek számára létfontosságú tanításai azonban igen kevéssé tudatosulnak, nem csak a gyerekekben, hanem a mesét mondó felnőttekben is.
Amiért történelmi tárgyú meséket, mondákat, elbeszéléseket kértünk a mai versenyre, annak is oka és célja van.

A Tündér Ilona Magyar Történelmi Meseíró Közösség úgy gondolja, hogy minden nemzet megmaradásának kulcsa saját tisztességes történelemtudatában van.

Mivel minden ember nevelése születése előtt kilenc hónappal a családban kezdődik, ami az iskolában, majd a társadalomban folytatódik, így az emberformálás természetszerűleg fizikailag is és szellemileg is a családban, gyermekkorban kezdődik. Ebben a folyamatban döntő szerepe van a zenének, a képi ábrázolásnak és az anyanyelvi beszédnek. A magyar azon ritka népek közé tartozik, amelynek sajátos zenei és prózai anyanyelve van.

A tudomány mai szintjén elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a tisztességes magyar történelem képi- és mese-megjelenítését.

A fiatalok számára a nemzeti múltunkhoz, hagyományainkhoz való kötődés segíti az egészséges patrióta szemlélet kialakítását, megerősítését.

Mi, a verseny szervezői, úgy látjuk, hogy az emberek kulturális szintjének emelése, valamint a hazájukhoz való kötődésük erősítése, olyan két meghatározó tényező, amely jövőnk szempontjából létfontosságú.

Őszintén reméljük, hogy az általunk megtartott verseny hozadéka óriási lesz.

Akik részt vettek a versenyen, és akik csak az elődöntőkig jutottak, s főként azok, akik itt lehettek a döntőn is, nagy élményt szereztek. Elviszik ezt az élményt és megőrzik, tovább adják.

Külön köszönet illeti a tanárokat és a szülőket, akik a gyerekek figyelmét erre a témára irányították.

Kérjük őket, ezt tegyék meg a későbbiekben is.

Tereljék a gyerekeket jó irányba.

Ne adják fel, ne mondjanak le a kultúra, a hagyományok szerepéről, és meg fogják látni, a befektetett energia százszorosan megtérül a jövő nemzedék életében.

Hiszem, hogy a mai nap a rendezvényünkkel a jövő Magyarországának adventi koszorúján meggyújtottuk az első gyertyát.


Vissza a lap tetejére