A Bugát Pál XXV. Országos Középiskolai Természetismereti
Műveltségi Vetélkedő döntőjén kiállított pályázati fotókA Bugát Pál XXV. Országos Középiskolai Természetismereti
Műveltségi Vetélkedő döntőjén kiállított pályázati fotók
A képen látható kősódarab a parajdi sóbányából származik. Tömény sóoldatból kristályosodott ki. Még nedves volt, amikor megvásároltuk.
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Több száz év kibányászható sóját rejti még magában, ezáltal Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb és szinte feneketlen kincses ládája.
A bánya átlaghőmérséklete 14-16oC, a páratartalom 66-70 % között ingadozik, a levegő iontartalma pedig igen magas.
Az innét származó ipari darabsók minimum 97 %-ban tartalmaznak NaCl-t, az oldhatatlan rész maximum 2 %. / Ca, K, I, Br és egyéb nyomelemek /
Az állattartásban, az energetikai iparban és az elektrotechnikában veszik hasznát.
A parajdi apró szemcséjű őröltsó NaCl-t minimum 97,5 %-ban tartalmaz, az oldhatatlan rész maximum 1,2 %, valamint jódmentes. A konzerviparban használják.
A parajdi sót már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték.
A sót a szertárban szekrényünk legfelső polcán tároltuk. Egy nyári nagy felhőszakadás során a födém beázott, az esővíz beszivárgott a szekrénybe is, elérte egy dobozfedélben tárolt kősónkat. Egy része feloldódott, majd a nyári hőségben a víz elpárologva ismét megindult a kristályosodás. Így a megmaradt tömb körül sok apró kis kocka képződött. Ősszel találtunk rá „megfialt” konyhasónkra.